A redoxreakciókban az elektronokat felvevő anyagot oxidálószernek, az elektronokat veszítő anyagot redukálószernek nevezzük. Szűkebb értelemben az oxidálószer utalhat olyan anyagra is, amely oxigént adhat egy másik anyagnak; hasonlóan a fluorozószer olyan anyag, amely fluort adhat az anyagnak, ahogy a klórozószerek, brómozószerek stb.
Az oxidálószer olyan anyag, amely elektronokat nyer, és redox reakcióban redukálódik. Oxidáló erejét a magasabb- vegyértékű elem elektron-nyerési tendenciája határozza meg, és mérhető a standard hidrogénelektród potenciállal. Az oxigén-tartalmú oxidálószerek savas körülmények között aktívabbak, mivel az X-O kötés instabil, míg a nagyobb molekuláris szimmetriájú anyagok (például a perklorátionok) gyengébb oxidálóképességgel rendelkeznek. Elektronnyerési képességük alapján három kategóriába sorolhatók: erős, közepes és gyenge, az oxigén (standard potenciál 1,229 V) és a vasionok (0,771 V) a választóvonal. Kémiai összetételük alapján szervetlen és szerves oxidálószerekre, a reakcióközeg alapján pedig savasra (például nátrium-dikromát), bázikusra (például nátrium-hipoklorit) és semlegesre (például jódra) osztják. Széles körben használják kohászati tisztításban és akkumulátorgyártásban. Tároláskor szerves anyagoktól és savaktól távol kell tartani, hogy elkerüljük a hő vagy nedvesség okozta bomlást.
