Az oldószer olyan folyadék (gáz vagy szilárd), amely képes feloldani a szilárd, folyékony vagy gáznemű oldott anyagot, így oldatot képez. A mindennapi életben a víz a leggyakoribb oldószer. A szerves oldószerek szénatomokat tartalmazó szerves vegyületek. Az oldószerek általában alacsony forráspontúak és könnyen illékonyak. Desztillációval is eltávolíthatók, így az oldott anyag megmarad. Ezért az oldószerek nem tudnak kémiailag reagálni az oldott anyaggal; inertnek kell lenniük. Az oldószerek kivonhatják az oldható vegyületeket a keverékekből; a leggyakoribb példa a kávé vagy tea forró vízzel történő főzése. Az oldószerek általában átlátszó, színtelen folyadékok, és leggyakrabban jellegzetes szagúak.
Az oldat koncentrációja az oldószerben oldott anyag mennyiségétől függ. Az oldhatóság az anyag maximális mennyisége, amelyet egy oldószer adott hőmérsékleten fel tud oldani. A szerves oldószereket főként vegytisztításban (pl. tetraklór-etilén), festékhígítóként (pl. toluol, terpentin), körömlakklemosóként vagy ragasztóeltávolítóként (pl. aceton, metil-acetát, etil-acetát), rozsdaeltávolítóként (pl. hexán), mosószerként (citromkivonat), illatszerekben, illatszerekben használják.
