Az oldószerek jelentős szerepet játszanak a ragasztókban. Egyesek közvetítőként működnek a polimerizációs reakciókban, lassítják a reakciót és megkönnyítik a hőmérséklet szabályozását; mások monomereket és adalékanyagokat tisztítanak; egyesek feloldják az alapanyagot, hogy a ragasztó komponensévé váljanak; egyesek a ragasztót meghatározott viszkozitásra hígítják, elősegítve a nedvesedést és megkönnyítve az alkalmazást; egyesek szabályozzák a párolgási sebességet; egyesek megakadályozzák a gélesedést és növelik a tárolási stabilitást; egyesek felülettisztító szerként szolgálnak a ragasztás előtt; néhányat bizonyos hőre lágyuló termékek közvetlen ragasztására használnak; és egyesek csökkenthetik a költségeket és javíthatják a hatékonyságot.
A megfelelő oldószer kiválasztása kulcsfontosságú, mivel több tényezőt is figyelembe kell venni, például az oldhatóságot, a párolgási sebességet, a biztonságot, a gazdaságosságot, a rendelkezésre állást és a tárolási stabilitást. A jó oldószernek kiváló oldhatósági tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyek az oldhatósági paraméterek és a hidrogénkötési index alapján határozhatók meg. A ragasztók száradási sebessége közvetlenül összefügg az oldószer párolgási sebességével. Az oldószer-alapú ragasztóknál ideális esetben az összes oldószer elpárolog. Általában gyorsabb szárítás kívánatos, ami alacsonyabb forráspontú oldószerek kiválasztását teszi szükségessé. A legtöbb szerves oldószer gyúlékony, és ha az oldószergőzök elérnek egy bizonyos koncentrációt a levegőben, felrobbanhatnak. Ezért gondosan mérlegelni kell az oldószerek biztonságát. A legtöbb szerves oldószer mérgező is, veszélyt jelent az emberi egészségre és szennyezi a környezetet, ezért kellő figyelmet kell fordítani rájuk. Az oldószer{9}}alapú ragasztók nagy részét az oldószerek teszik ki, ezért figyelembe kell venni a költségeket; lehetőség szerint olcsó és könnyen hozzáférhető oldószereket kell használni.
